Varietas delectat, avagy: a polikreativitás elviselhető nehézsége
Annak idején, amikor egyetemre jártam, egynémely oktatóm (no, én ebből a néhány esetből általánosítva nem vennék reprezentatív mintát) azt találta nekem mondani, hogy a polihisztorság ideje lejárt, és aki mindenbe csak belecsipeget, az kontár marad. Énnekem már akkor, zsenge huszonéves koromban szöget ütött a fejembe a gondolat, vajon így van-e ez, s nem éppen az iránymutató beszűkülés az, aminek a nyomán nagy eséllyel szakbarbárrá válhat valaki, s e beszűkült szakértelem vajon mennyire lesz, akár a tudomány, akár a művészetek terén életképes, versenyképes és piacképes, valamint: példamutató; vajon megengedheti-e magának egy tudomány, egy művészet vagy akárcsak egy kézműves hobbi művelője, hogy csak egyes dolgokhoz értsen, mint annak idején a szocialista munkamegosztásban: ne fejezzen be egy ékszert, mert ő nem tud befoglalni egy követ, vagy: a lánckészítéshez már nem ért; ne készítsen hímzéses terítőt horgolással, mivel csakis a hímzéshez ért; vagy ne is gondoljon arra, hogy vegyes te...