Az utolsó király

 

Fiatal Nóra: Az utolsó király

Gránitszobrod

Széttört darabjait

Tétova kezekkel

Hogy elmúlt a nyár

Mostan illesztgetem,

Mintha ragasztva még a régi volna…

Kínlódva, hogy a vágy

Csak még egyszer vágyjon

Hágva a csúcsokra bennem,

Hogy higgyen benned, szerelmes szép!

s csókolom saját ajkamat.

Az a türelmetlen vágyódás,

Mi ilyenkor közel hozza a távolt,

S a horizontot nézve szemem

Beleolvad a mindenségbe

Ezáltal vagyok Te, s kívül önmagam’!

S mikor a hegyre megyek föl

És suttog az arany lomb,

Már látom koronás, alkonyi fejed,

Utolsó király!

A kapunál Te állsz, önnön ajtóm

Nekem Te tárod ki,

Minden képzeletben ott vársz rám,

A sokkal eggyé válva,

Hódítva, pusztulva, de győztesen.

Kép: net