MaGi'x

  Fiatal Nóra: Az utolsó király Gránitszobrod Széttört darabjait Tétova kezekkel Hogy elmúlt a nyár Mostan illesztgetem, Mintha ragasztva még a régi volna… Kínlódva, hogy a vágy Csak még egyszer vágyjon Hágva a csúcsokra bennem, Hogy higgyen benned, szerelmes szép! s csókolom saját ajkamat. Az a türelmetlen vágyódás, Mi ilyenkor közel hozza a távolt, S a horizontot nézve szemem Beleolvad a mindenségbe Ezáltal vagyok Te, s kívül önmagam’! S mikor a hegyre megyek föl És suttog az arany lomb, Már látom koronás, alkonyi fejed, Utolsó király! A kapunál Te állsz, önnön ajtóm Nekem Te tárod ki, Minden képzeletben ott vársz rám, A sokkal eggyé válva, Hódítva, pusztulva, de győztesen. Kép: net

 Hálásan köszönöm Erdős Sándornak és a Tandori Dezső Művész Társaságnak a megjelenési lehetőséget ebben a digitális kiadványban! 4 haiku-füzérem és 8 festményem plusz a borító képe szerepel benne. Lélekszikrák - Erdős Sándor, Fiatal Nóra, Poór Edit, Lukácsné Alföldi Ildikó, Marik Mária, Gáll Júlia, Nehéz György, Dobos Anikó - Google Könyvek

Fiatal Nóra: Szélcsend az otthonom Talán nem tudod, mi a megváltás: Szeretni annyi szenvedés ellenére, - Hogy a keserű ráncokat a Nap Arcodon elsimítja. Az én lelkem nem akar megöregedni! Szellemben, testben lehetsz akárhány Mégis a játék és a még újabb játék Az újrakezdés ajándék - S napjaiba meghívja a fiatalt. Hacsak ott van még benned a képesség Hogy az Élet ezerarcát szeresd A majommá vált ember helyett; Ha az Egyben sose hiszel már, Ha bármi határozott vonást találtál; Ha nem vagy saját eszméid farokcsóváltja Hanem a remény, a hit, a szeretet Megszegi a láthatatlant, S tudja, semmi nem ölt testet; S tudod, se vissza, se előre A Paradicsom dőre utópia csupán. Mint a vak tapogat szemed, és lát - De a látás, mint a tört prizma, egy verzió csak. Úgy a szerelem is valami más, Valami több: Megszenteli az Életet, Minden eddigire s eljövőre pecsétet nyom: Mögöttem vihar, előttem vihar, Mégis szélcsend az otthonom. Kép: www.port.hu